36. fejezet

Kyp Durron a vezérlőpult fölé görnyedt. Fekete szeme összeszűkült, amint a körülöttük rajzó ellenséges haderőt figyelte.

Dorsk 81 vezette a lopott birodalmi űrhajót egyenesen a flotta központja felé. Karcsú, olajzöld ujjai idegesen játszottak a billentyűkön, sárga szeme tágra meredt a meglepetéstől, mintha nem akarta volna elhinni, amit Kyp mondott neki.

– Az Endor körül lejátszódott ütközet óta ez a legnagyobb flottaösszevonás – jegyezte meg Kyp. – Vagy legalábbis Thrawn utolsó támadása óta.

Dorsk 81 megnedvesítette keskeny ajkát, majd bólintott, továbbra is a monitoron tartva a szemét.

– Rengeteg hajót vontak össze – mondta. – Azonnal megsemmisítenek minket, ha gyanút fognak.

Kyp lemondóan legyintett, majd közelebb hajolt a képernyőhöz.

– Nem sejtenek semmit. Ez a hajó magán viseli az összes ismertetőjelet. Ne aggódj! – próbálta megnyugtatni a barátját, miközben végigfutott a komputer adatain.

Az elmúlt napok során Kyp és Dorsk 81 egyre mélyebbre hatolt a Core rendszerekben. Kyp növekvő aggodalommal látta, mekkorára duzzadt a birodalmi flotta. Hatalmas gyárakat láttak, amelyek ontották magukból a TIE-vadászokat és a különféle fegyverrendszereket, miközben folyamatosan nőtt az elkészült csillagrombolók száma. Tanúi lehettek a katonák áradatának, akik kiképzésük végeztével elfoglalták helyüket a hadihajókban.

Kyp rábeszélte Dorsk 81-et, hogy az érzékelők hatósugarán túlról kövessék az egyik konvojt. Amikor utolérték az egyik birodalmi flottát, Dorsk 81 nagyon megrémült.

– Még mindig úgy vélem, hogy jobb lenne elmennünk innen – mondta a klón jedi. – Értesítenünk kellene az Új Köztársaság flottáját. Nem is sejtik a birodalmi készülődést.

Kyp megrázta a fejét.

– Fontosabb, hogy több információt szerezzünk a Birodalom szándékáról. Erre nem lesz újabb lehetőségünk.

– De ha elfognak minket… – aggodalmaskodott Dorsk 81.

Kyp felemelte a kezét, és Dorsk 81 szemébe nézett, míg társa el nem hallgatott. Dorsk 81 nyelt egyet. Régebben az idegen klón sokat küzdött az önbizalom hiányával, de végül sikerült legyőznie ezt az érzést. Kyp nem tartotta gyávának a barátját, csupán úgy vélte, hogy a klón nem harcol a végsőkig az igazáért.

Kyp rábökött az ujjával.

– Te jedilovag vagy, Dorsk 81 – mondta. – A jedik pedig gyakran nehéz választás elé kerülnek. Azt kell tennünk, amit elvárnak tőlünk.

Dorsk 81 lassan bólintott.

Ekkor felharsant egy női hang a kommunikátorból.

– Űrsiklópilóta – szólt a határozott hang. Ez már önmagában is különös volt, mivel a legtöbb birodalmi katona férfi volt. – Lemaradtak az egységtől – folytatta az asszony. – Kövessék ezt a vektort, és zárkózzanak fel! Az admirális felháborodna, ha megkésve érkeznének, és ezáltal megzavarnák a beszédet.

Dorsk 81 döbbenten bámult a kommunikátorra, de Kyp sietve válaszolt a hívásra.

– Elnézést kérünk a lemaradásért. Azonnal felzárkózunk az egységünkhöz – mondta, közben azon töprengett, ki lehet az említett admirális.

Kisebb-nagyobb hajók rajzottak egy hatalmas leszállóhely körül, amelynek oldalát dokkoló fedélzetek alkották. Az űrállomást a kozmosz végtelen sötétje rejtette olyan ügyesen, hogy csak az találhatott rá, aki ismerte a pontos helyét. A korong alakú űrállomás peremvidékén droidok és műholdak segítették az egységek dokkolását. A megadott vektorok egy központi rész közelébe irányították őket, ahol már több ezer hajó gyűlt össze.

Dorsk 81 dermedten ült.

– Nyugalom! – mondta Kyp. – Most már végig kell csinálnunk.

Az idegen klón gépiesen bólintott, majd továbbkormányozta az űrsiklót.

Űrsiklók és kompok várakoztak egy hatalmas fedélzeten, rohamosztagosok ezrei meneteltek zárt alakzatban.

– Nem mehetek oda ki – jelentette ki Dorsk 81, a hangárra mutatva. – A Birodalom nem tűrte meg a nem humán katonákat.

– Úgy látszik, megváltozott a szemléletük – felelte Kyp, néhány különös formájú teremtményre mutatva. – Nézd csak! – előhúzott a szekrényből két egyenruhát, amelyeken a karbantartók fegyvernemi jelzését lehetett látni. Az egyenruhák azoké voltak, akiktől az űrsiklót lopták. – Ha ezeket viseljük, senki sem fog gyanakodni.

Dorsk 81 kétkedően nézett az uniformisokra, de Kyp megnyugtatta.

– Ez a kis összejövetel lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy megtudjuk, mit tervez a Birodalom. Azután visszatérünk az Új Köztársaságba, és tájékoztatjuk őket. – Lelkesen megragadta az idegen klón karját. – Csak tarts ki mellettem, Dorsk 81!

Végigmentek a rámpán, és a tömeg valósággal elsodorta őket. A hangok és a szagok zavarták Kypet. A legtöbben a galaktikus alapnyelvet használták, de néhány idegen megjegyzés is elhangzott, amelyeket Kyp nem értett. Dorsk 81 közvetlenül mögötte haladt, idegesen meresztve a szemét jobbra-balra.

A csarnok távoli részében egy magas pódium állt, amely arra ösztönözte a tömeget, hogy minél közelebb húzódjanak hozzá. A pódium négy sarkán skarlátvörös ruhát viselő császári testőrök álltak.

A pódiumon egy idős férfi várakozott. Szeme összeszűkült, mintha erősen koncentrálna. Ajkát sűrű, ősz bajusz takarta.

– Ismerősnek tűnik – jegyezte meg Kyp. – Biztos vagyok benne, hogy már láttam ezt az arcot.

Rohamosztagosok jelentek meg a közelben, és csendre intették a hallgatóságot.

– Csendet kérünk, míg Pellaeon segédadmirális beszédet tart!

Kyp rendkívül izgatottá vált, alig tudott nyugalmat erőltetni magára. A birodalmi parancsnok nevének említésekor sokatmondóan bólintott. Azon tűnődött, vajon ez az ember lehet-e az új hadiflotta fővezére.

A segédadmirális bizonyára hosszú ideig beszélt, mert a tömeg teljesen belelkesedett. Dorsk és ő valóban későn érkeztek az összejövetelre, és ezáltal sok értékes információ nem került a birtokukba.

– A legfontosabb a támadás helyének megválasztása – folytatta Pellaeon. – Ez pedig az a bázis, ahol a Lázadók a jedilovagok új nemzedékét képezik ki. Megtámadjuk és megsemmisítjük ezt a bázist, mielőtt megsejtenék, hogy ellenük vonulunk. A jediakadémia elpusztításának ideológiai jelentősége van, mivel a jedik a köztársaság szimbólumai.

A hallgatóság éljenezni kezdett, és Kyp is önkéntelenül csatlakozott hozzájuk. Azután tovább figyelte a szónok beszámolóját. Dorsk 81 láthatóan rosszul érezte magát, és Kyp pontosan tudta, mire gondol a társa. Azonnal el kellett volna menniük, hogy időben figyelmeztessék az Új Köztársaságot.

Azonban ha sietve távoznak, azonnal letartóztatják őket. Ezért várniuk kellett a megfelelő pillanatra.

Pellaeon tovább beszélt, Kyp pedig egyre feszültebbé vált. A hallgatóság lelkesedése az égig csapott. A falon megjelent a császár holografikus képe, valamint a folyamat ábrája amely azt mutatta, hogyan fog szétterjedni és aranykort teremteni az Új Rend a galaxisban.

– Az előkészületeink már majdnem befejeződtek – mondta Pellaeon. – A parancsnokaitok részletesen tájékoztatnak benneteket a konkrét feladatokról, hogy a támadás idején a leghatékonyabban tevékenykedhessetek. Mindenekelőtt azonban engedjétek meg, hogy bemutassam nektek azt a személyt, aki mindezt lehetővé tette!

A turbólift felé mutatott, mintha a színházi függöny felemelkedésére várna. A hatalmas holomonitorokon jól lehetett látni, amint a liftből kilépett egy magas, karcsú alak. Olvadt réz színéhez hasonló dús, hosszú haja a vállára omlott, és szétterült az egész hátán.

– Daala admirális! – mondta Pellaeon, majd oldalra lépett.

Kyp úgy érezte, mintha egy bomba lenne a gyomrában, amelynek rohamosan fogy a gyújtózsinórja, és bármelyik pillanatban bekövetkezhet a detonáció. Hitetlenül bámulta az asszonyt. A birodalmi admirális a pódiumra lépett, hogy rövid beszédet tartson. Valaha gyönyörű arca lehetett, amely most inkább haragot és fenyegetést árasztott.

Daala annak idején elfogta Han Solót és Kypet, amikor a Kessel fűszerbányákból menekültek. Miután Kypet értéktelen fogolynak tartotta, parancsot adott a fiatalember kivégzésére. Később Kyp bosszúból el akarta pusztítani az asszonyt a Cauldron csillaghalmazban, a Crusher napenergiáját használva arra, hogy a halmaz napjait kék óriássá változtassa. Az asszonynak csodával határos módon sikerült elmenekülnie. Ezután Daala megtámadta a Maw szerelőműhelyeket, de a harcok folyamán életét vesztette. Kyp biztos volt benne. Tehát az admirális nem lehetett itt, nem lehetett a birodalmi flotta parancsnoka.

Mindez egy pillanat alatt végigfutott Kyp agyán, és Dorsk 81, az Erő révén érezte barátja növekvő feszültségét, amely vulkánként tört a felszínre. Az idegen klón Kyp vállára tette olajzöld kezét, hogy visszatartsa a végzetes lépéstől. De a váratlan érintés megzavarta Kypet, aki azonnal elveszítette önuralmát.

– Nem! – kiáltotta, kiszakítva magát a szorításból. – Daala halott!

Míg a hallgatóság java vidáman ünnepelt, a közelben állók gyanakvóan néztek Kypre. A rohamosztagosok ismét megjelentek, és gyors, határozott mozdulatokkal cselekedtek.

– Hagyja abba az ordítozást! – mondták, fegyverüket készenlétbe helyezve. – Mutassa az azonosítási kártyáját! – Közben két újabb rohamosztagos érkezett a helyszínre, akik szintén Kypre és Dorsk 81-re fogták fegyverüket.

– Természetesen – válaszolta Kyp, megtapogatva a zsebét. Dorsk 81 feszülten várakozott, készen arra, hogy szükség esetén harcba bocsátkozzon. Kyp tudta, hogy nincs más lehetőségük; kezét becsúsztatta a dzsekije alá, és megérintette a fénykardját. De azután mégis az azonosítási kártya mellett döntött.

A rohamosztagosok kényelmetlenül érezték magukat. Kyp átnyújtotta nekik az okmányokat.

Daala admirális hangja betöltötte az egész helyiséget.

– Mindannyian büszkék lehetnek arra, amit tenni fognak – mondta.

Igen – gondolta Kyp. – Az vagyok! – Előrántotta fénykardját, és a penge halk sziszegéssel aktiválódott, levágva csuklóból a rohamosztagos egyik kezét, amelyikkel a sugárpisztolyt fogta. A következő csapásával halálra sújtotta a másik rohamosztagost. Dorsk 81 olyan gyorsan támadott, akár egy korbács, egyetlen mozdulattal megölve a harmadik katonát.

A hallgatóság meglepetten felmorajlott körülöttük. A fénykardok egyértelműen a gyűlölt jedik fegyvere volt. A felhangzó kiáltások egy szupernóva robbanására hasonlítottak. A tömeg vért követelt.

– Sajnos most távoznunk kell – kiáltotta Kyp jobbra-balra csapva a fénykardjával. A tömeg szétnyílt előttük, akár egy érett gyümölcs az erős szélben. Az emberek és idegen lények legtöbbje pánikszerűen menekült a halálos veszélyt jelentő pengék elől. Kyp és Dorsk 81 vállvetve haladtak.

– Jedilovagok! – kiáltotta Daala admirális a pódiumról. Még a nagy távolságból is azonosítani tudta a fénykardot. – Öljék meg a jedilovagokat!

Rohamosztagosok nyomultak előre, körülvéve a menekülőket. Dorsk hárította a lövéseket. Az egyik a mennyezetben tett kárt, de a második lövés megölt egy birodalmi hadnagyot.

– Ne harcolj, csak ha elkerülhetetlen! – mondta Kyp. – Lassítja a haladásunkat. Szaladjunk!

Kyp tudta, hogy Dorsk 81 megérti a szándékát. Minél gyorsabban el kellett hagyniuk a dokkfedélzetet, hogy figyelmeztessék a Köztársaságot. Ha elfogják őket, milliók halnak meg, mert váratlanul éri őket a támadás.

A fejvesztetten menekülő tömeg a kezükre játszott. Könnyen elvegyülhettek, és a rohamosztagosok nem tudtak a közelükbe jutni.

Kyp és Dorsk 81 visszaszaladt a lopott űrsiklóhoz. Lézerpisztolyok lövései kísérték őket a folyosókon, de szerencsére célt tévesztettek.

Hamarosan elérték az űrsiklót, és felszálltak. Az antigravitációs hajtómű segítségével elhagyták a dokkfedélzetet. A vadászgépek raja azonnal a nyomukba eredt.

– Minél gyorsabban át kell lépnünk a hipertérbe! – mondta Kyp.

Dorsk 81 hosszú ujjai boszorkányos gyorsasággal dolgoztak a navigációs komputeren.

– Nincs idő kiszámolni a megfelelő koordinátákat – jegyezte meg csüggedten Dorsk 81.

– Csak egy rövid ugrás… Hogy eltűnjünk innen!…

– A Khomm koordinátái még a gépben vannak – mondta izgatottan Dorsk 81. – A szülőbolygómról küldhetünk segélykérő jelzést…

– Nagyszerű! – bólintott Kyp.

Ekkor az egyik automata őrnaszád lézerágyúja eltalálta a planetáris hajtóművüket.

– Komoly a sérülés – mondta Kyp, miután ellenőrizte a műszereket. – De csak az antigravitációs hajtóművet érte találat. A hiperhajtómű sértetlen. Induljunk!

Ekkorra már több száz hajó hagyta el az űrállomást, hogy üldözőbe vegye a szökevényeket. Az automatikus őrnaszádok ott haladtak a nyomukban, és ontották magukból halálos lézersugaraikat. Egy ionágyú lövése következtében levált a védőpajzsuk. De szerencsére súlyos károkat nem szenvedtek.

– Ha most eltalál minket egy ionágyú, itt pusztulunk a világűrben – jegyezte meg Kyp. – Indulnunk kéne!

– Oké, kapaszkodj! – mondta Dorsk 81.

A csillagok fénylő csíkokká váltak, amint fénysebességre ugrottak, és beléptek a hipertérbe. A birodalmi flotta halvány ponttá változott mögöttük.